Ezen az oldalon a tacskókkal történő vadászatról szeretnék pár mondatban szólni. Természetesen írásomhoz igyekszem saját vadászélményeimből meríteni. A tacskó egy igazi mindenes vadászkutya, bátorságának, eltökéltségének, eszének, és rátermettségének köszönhetően alkalmas vaddisznós munkára, földalatti munkára, vízi munkára, és nagyon jó orra révén alkalmas sebzett vad utánkeresésére is. Bátran ajánlom a tacskót minden vadásztársamnak, biztatom őket hogy neveljenek maguknak vadászkutyát, hiszen ahogy a mondás is tartja „eb a vadász kutya nélkül” ! 

    Utánkeresés: 

„S ha már megsebezte, keresse meg, keresse addig míg meg nem találja, míg bele nem kopik a talpa, míg bele nem törik a dereka. Ha pedig akkor sem találja – inkább haza se jöjjön. Mert sebzett vad elvesztése, a döggé lövés gyalázata minden vadászvétségen túltesz.” – gróf Széchenyi Zsigmond
A szép lövés büszkeség, s minden vad megérdemli az úgynevezett „tiszta golyót”, ám a legjobban lövő vadászokkal is előfordul, hogy a vad a lövést követően nem marad helyben. A vadász felelősséggel tartozik a vad iránt, ezért köteles azt megkeresni és szenvedéseitől megváltani. Ebben nagy segítséget nyújthat számunkra négylábú vadásztársunk. Saját kutyával csak akkor kezdjünk neki, ha kutyánk megfelelő képzésben részesült, és a kellő összhang is megvan kutya és gazdája között. A magabiztos utánkeresés képességének elsajátítása hosszú folyamat. Sok időt, energiát és türelmet igényel. Érdemes már egész fiatal korban elkezdeni kutyánk tanítását. Ha a pár 10 méteres, friss nyomtól eljutottunk a több száz méteres, egy vagy akár több napos nyomig, érdemes megpróbálkozni az első valódi munkával. Mindaddig dolgozzunk profi utánkeresővel, illetve kérjük ki véleményét.

Folytatjuk…..